Az élet perpillanat számomra, nem túl érdekes. Bár van még egy pár peches történetem, de nem akarok úgy bekerülni az olvasók fejébe, mint egy pesszimista rinyagép, aki amiatt hisztizik, hogy az élet nem habostorta. Gondoltam inkább elkezdenék egy olyan sorozatot, amelybe mindenki akinek van valami jó története írna ehhez a bejegyzéshez, később a sorozat legújabb részéhez. Pl. valami ilyesmi:
Egyszer az történt, hogy a barátommal kimentünk pecázni Alsónémedibe, olyan 85 körül, akkor asszem gimisek voltunk. Maradtunk úgy, este nyolcig, akkor indultunk el Harasztiba, be is értünk és felszálltunk a ráckevei HÉV-re. Beértünk a végállomásra, nagyon korán indultunk el és a barátom furcsán szokott viselkedni, mikor fáradt. Leszálltam a HÉV-ről és ő bágyadt mosollyal integetett nekem, én visszaintegettem neki, mert nála mikor nem köszönünk vissza, vagy hasonló az bunkóságnak számít. Mikor haza értem a 31-essel (nem biztos) akkor röhögve meséltem el a sztorit anyukámnak. Hétfőn, a gimiben egész nap velem ordítozott, hogy miért hagytam ott a ráckevein, a kocsiszínben ébredt fel, mert ébreszgették.
Ezt csak úgy írtam, nem kell pontosan ilyet írni, de lehet paranormális jelenség, peches hét, hatalmas vihar, egy nap áramszünet, legizgalmasabb nyaralás, stb. amilyenre csak emlékezni lehet. Úgy kábé ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése