1. történet: A kerti lámpa
Ez a történet az unokatestvérem ötödik szülinapján játszódik. Börtönöset játszottam egy-két hozzám hasonló korú rokonnal és mikor a cserjék közül ki jöttem, átestem a kerti lámpán és az lehorzsolta a jobb lábszáramat. és egy úgy mondjam, nem kis méretű seb lett belőle, igazából most már egy heg, de ez már egy hónapja megvan (amikor ezt írom akkor 33 napja). Ennyi lenne ez a történet.
2. történet: Akadály verseny és az Országos döntő
Ez a történet inkább 50% szerencse és 50% balszerencse. Május elején leadta a történelem tanárom az információt, hogy 1. lettem egy levelezős verseny megyei döntőjén, és az országos Szegeden volt. A döntő május utolsó szombatján volt, de reggel 8(!) órára kellett elmenni a Szegedi Sportcsarnokba menni, ezért úgy döntöttünk anyával, hogy pénteken megyünk Szegedre. A pénteki program viszont Akadályverseny volt gyereknap alkalmából(Az a jó kérdés, hogy ennek mi köze gyereknaphoz, szerintem a tanítás nélküli nap, vagy a csoki vagy cukorka lenne jó ötlet). Igazából ennek a lényege az, hogy két srácot kiválaszt, hogy fussanak és az osztály többi része meg feladatokat teljesít. Először is el kellett menni egy Budai úttól nem messze lévő helyre ahol egy földutas kereszteződés volt, a bal oldalon mező, a jobb oldalon erdő, előre felé pedig az autópálya, a futókat onnan kellett indítani és minden feladatnál megálltak, hogy majd a Minaret közelében lévő sportpályán ért véget a futás, az osztálynak az első feladat az volt hogy kötélen át kell mászni a fától pár lerakott ágig lajhármászásban és az ért egy pontot. Én voltam az egyik egy pontot szerzett, de amikor másztam feljebb csúszott a bal lábamon a nadrág és a kötél leszedte a bőrt a lábamról és elég nagy sebet hagyott a lábamon, ez nagyobb mértékben zsugorodott össze, mint a másik. A többi feladatra nem nagyon emlékszem. Az utolsó feladat zsákban ugrás volt és ott valaki kétszer elesett. Vége volt az akadályversenynek és a barátom azt akarta hogy vele menjek és majd leszállok Kelenföldön, de viszont az a 734-es csak a Bem térig megy, szerencsémre a jegy a 736-osra is jó volt és végül azzal mentem Budapestre, az út azonban véletlenül sem volt zökkenő mentes, mert még Érden egy tag ott szerencsétlenkedett, mert a buszvezető nem fogadta el a francia diákigazolványt és a srác 10 percig szerencsétlenkedett, míg végre leszállt, közben öregasszony végig sóhajtozott, hogy "Mit tököl ez itt ennyi ideig", "Mikor végez már". És a Kelenföldig már nem volt baj. Sikerült elérni (a jegyek megvétele után) egy InterCity-t (764 Paprika IC) ahol beültünk az egyik IC kocsiba és később tudtuk csak meg, hogy azokba a kocsikba helyjeggyel lehet csak leülni, ezért át kellett menni egy másik kocsiba, amiben nem volt légkondi és mindkét olyan fajta kocsiba tele voltak a fülkék. Egy ideig vártunk az ajtó közelében, míg két hely szabad nem lett az egyik fülkében és ott ültünk az érkezésig. A leszállás után bejelentkeztünk a kollégiumban. Egy ideig elfoglaltuk magunkat Szegeden utána visszamentünk a kollégiumba, az ágy kőkemény volt, nehéz volt aludni rajta és a kollégium sem volt nagy szám. Sok mindent elírtak nálam a bejelentkezésnél, egy évvel idősebbnek írtak le, a második keresztnevemet is elírták és kicserélték a telefonszámot anya szobatársáéval. A sportcsarnokban másfél órát kellett várni a megnyitóig utána elindultam abba az iskolába, ahol meg kellett írni az országost, miután minden megvolt hazaindultam anyával és 2 és fél órányi vonatút után visszaértem Budapestre és ennyi volt.
3. történet: Osztálykirándulás
Június 1-én és 2-án voltam osztálykiránduláson Velencén. Negyed 10-re kellett kiérni Érd Alsóra és a 9:27-es zónázóval mentünk Velencére. Voltak csapatépítő játékok, és sárkányhajózás és fürdés a Velencei-tóban. Este mersz vagy mersz volt, ahol egy összekevert löttyből kellett inni utána merni, nekem kellett a legtöbbet inni abból a vacakból, de én voltam azon kevesek egyike, akiknek nem fájt a hasa attól a cuccostól. Terveztük, hogy kidobóparty lesz és, hogy éjfélkor le jönnek ketten fentről és úgy csináljuk. Az egyik barátomnak épp azon a napon volt a szülinapja és éjfél után nem sokkal ketten lejöttek a szobánkba és elkezdtek ordibálni, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT!", felkapcsolták a villanyt, utána lejött az osztályfőnök és leszúrt minket. Én ezután próbáltam aludni, de az ágy tiszta kosz volt. A fürdőszoba maga volt a pokol és a padló is koszos volt. Az üvegajtóról azt mondták parás, mert amikor elmegy valaki az ajtó előtt, őt nem lehetett kivenni. Felkeltem az éjszaka közepén és a többiek egy része még mindig fenn volt. Mondták, hogy üljek oda hozzájuk, hogy ha bejön valami akkor biztonságban legyek én is, ezt azért mondták, mert éppen a paranormális jelenségekről és az ahhoz hasonló dolgokról beszéltek. Én is bekapcsolódtam. Nem sokkal később lefeküdtünk ténylegesen aludni. Másnap reggel csináld magad szendvics volt az étel, utána jött a soft-csúzli és még egy fürdés a Velencei-tóban, utána irány Gárdonyi (Ziegler) Géza (1863-1922) szülőháza. Utána irány haza.
4. történet: Vihar
2014 nyarán voltam a Budakeszi vadasparkban, az ég be volt borulva. Úgy fél órája voltunk már a vadasparkban, amikor már elég hangosan dörgött az ég. Nemsokára elkezdett cseperegni az eső és egyre inkább esett, mindenki futott vagy kocogott a kijárat felé és lassan már szakadt az eső. Kimentünk a vadasparkból. Az eső szakadt és az ég nagyon dörgött. Az erdőben mentünk a kocsihoz az aszfalton és már alig láttunk bármit is, mert az eső beleesett a szemünkbe. Mire kiértünk a kocsihoz már bokáig ért a víz. Egy ideig vártunk, hogy csillapuljon az eső, utána elindultunk haza. U.I.: Nem rég viharban vártam a buszra és a szemembe esett a víz.
Remélem tetszettek a történeteim, mert túl sokat nem tudok mesélni és remélem majd a későbbi bejegyzéseim.
