Új sorozat?

Az élet perpillanat számomra, nem túl érdekes. Bár van még egy pár peches történetem, de nem akarok úgy bekerülni az olvasók fejébe, mint egy pesszimista rinyagép, aki amiatt hisztizik, hogy az élet nem habostorta. Gondoltam inkább elkezdenék egy olyan sorozatot, amelybe mindenki akinek van valami jó története írna ehhez a bejegyzéshez, később a sorozat legújabb részéhez. Pl. valami ilyesmi:

Egyszer az történt, hogy a barátommal kimentünk pecázni Alsónémedibe, olyan 85 körül, akkor asszem gimisek voltunk. Maradtunk úgy, este nyolcig, akkor indultunk el Harasztiba, be is értünk és felszálltunk a ráckevei HÉV-re. Beértünk a végállomásra, nagyon korán indultunk el és a barátom furcsán szokott viselkedni, mikor fáradt. Leszálltam a HÉV-ről és ő bágyadt mosollyal integetett nekem, én visszaintegettem neki, mert nála mikor nem köszönünk vissza, vagy hasonló az bunkóságnak számít. Mikor haza értem a 31-essel (nem biztos) akkor röhögve meséltem el a sztorit anyukámnak. Hétfőn, a gimiben egész nap velem ordítozott, hogy miért hagytam ott a ráckevein, a kocsiszínben ébredt fel, mert ébreszgették.

Ezt csak úgy írtam, nem kell pontosan ilyet írni, de lehet paranormális jelenség, peches hét, hatalmas vihar, egy nap áramszünet, legizgalmasabb nyaralás, stb. amilyenre csak emlékezni lehet. Úgy kábé ennyi.

Reklám

  Nyilvánvalóan nem én vagyok az egyetlen aki gyűlől egyes reklámokat, de az új Strepsils reklám segített abban, hogy megragadjam a billentyűzetet és rápüföljem ezeket a szavakat. Most lefogom írni azokat reklámokat amelyektől én vagy akárki más az utóbbi pár évben kidobja a taccsot.

Actimel reklám

Mostanában változik a reklámja, először a kisgyerekes, utána az Actimel csapat. Jelenleg (2015. október) a kisgyerekes reklám megy. Ez úgy 2014-ben kezdődött, amikor megjelent az első ilyen reklám, úgy kellett elképzelni, hogy a szülők kinyitják a hűtőt és egy vekker és pár Actimel, a szülők megkérdezik, hogy ez mi, előugrik egy 5-6 éves forma kislány, hogy kioktassa a szüleit arról, hogy az Actimel milyen egészséges meg minden. A második reklám egy medve mániás kisfiúval van aki azért itatja meg a szüleivel, mert menniük kell az állatkertbe üdvözölni a medvéket, a srác végszava pedig az "A maci biztos szomorú lenne, ha nem jöttünk volna". A harmadik reklám egy egoista kislányról szól, aki meg az előadása miatt nyomja le a cuccost a szülei torkán és a végszava meg az, hogy "Én vagyok a legügyesebb hercegnő, ha esik, ha fúj". Annyira rohadt idegesítő, hogy csak az utolsó kettőt nyomatják. El nem lehet mondani az okokat, hogy miért utálom a reklámot, mert annyi ok van rá, hogy utálni lehessen, hogy választani nem tudok. Az biztos, hogy a többi Danone reklám se a legjobb.

Strepsils reklám

Eljött az idő hogy Strepsilséknél beújítsanak és a 2D animációról áttérjenek a 3D animációra. Ennek a bemutatója lett az új hányadék amit gyógyszerreklámnak akarnak nevezni. Az a sablon reklám, hogy ez a cucc (pl. Mosószer) jobb mindennél. És nehogy már a betegünk finom, mentolos cukorkát egyen, hanem vegyen be kitudja milyen ízű gyógyszert, amelynek ráadásul még talán mellékhatásai is vannak a cuccosnak. A reklámban a csaj csak köhög egyet és máris ott terem egy kék manó azzal a szöveggel, hogy ez a torokfájás első jele, pedig lehet, hogy a nő dohányzik (Suliban egy cigivel kapcsolatos előadásból tudtam meg, hogy a sok cigi hatása a köhögés (is)). Utána jön azzal, hogy miért a Strepsilst használjuk. Az az idegesítő benne, hogy non-stop adják, minden reklámszünetben kapunk egyet az arcunkba, valamint, hogy ez is olyan mint a többi, hogy jobbnak állítják be a terméket, mint a többit. A csaj meg olyan hangon mondja az igent, mint amikor a plázacica meglátja, hogy elfogyott a barátság karkötő, vagy egy 5 éves mikor meglátja, hogy a játékbolt zárva van.

Activia reklám

Ezt többszörösen lehet utálni mivel, hogy az Activia reklámok készítői tudják mitől döglik a légy (vagyis hogy lehet a legjobban felhergelni az embereket). Úgy 2013-ig a Szulák Andrea hirdette a termékcsaládot, de aztán jött egy észkombájn, hogy tönkrevágja az egészet és bábműsort csináljon az egészből. Nyilván mindenki ismeri (már aki nem olyan, mint tízmásodperces Tom) azt az idegesítő zöld s***darabkát. A reklámot megpróbálták egyre inkább kiszínesíteni. Például szilveszter után, elkezdték, hogy pocak (direkt kisbetűvel) edz(!). Mekkora hülyeség? Hasra edzeni felüléssel és törzsemeléssel lehet. Végül észbekaptak, hogy Pocakot senki se szereti (kivétel a hugom) és leálltak azzal. Utána egy jobb időszak következett, amikor beszéltek az Activiáról és a végén Shakira énekelt. Utána nem emlékszem mi volt. 2015-ben jött egy szőkenő undormány zöld pólóban és rizsázott az Activiáról 2 reklám/reklámszünet sebességgel. Végül sikerült belesűríteni egy reklámba, a reklám maradt ugyanolyan trágya.

Felhőcske reklám

Ez a reklám a kereskedelmi csatornák "sztárja". A reklám egy szupermarket mellett játszódik és a pali felnyitja a joghurtot/pudingot és erre jön egy női fakabát azzal, hogy lejárt a parkolójegy, valami ilyesmi párbeszéd játszódik le:

- Ez az ön autókája?

- A hasikám megéhezett.

- Most meg fejecskéje fájhat.

- Nem oldhatnánk meg ezt a gondocskát, talán egy kis nasikával.

Akármennyire hülyének mondják a zsarukat, szerjntem egyik se süllyedne ilyen szintre. Szerintem, ha valami gyökér ezzel jönne egy zsernyáknak, biztos bevinnék az őrségre, hogy gúnyolodott egy zsaruval. Engem mondjuk inkább néznének bunkónak és max. lecsesznének, mert minimum két évvel fiatalabbnak néznének (max. a bajszomról látnák, hogy elmúltam 12). Szóval hülyeség. 

Paula reklám

Itt a világ egyik legszőrnyűbb reklámja. A gyerekek kirohannak enni egy kis Paulát, egyik gyerek se néz ki 10 évnél idősebbnek, vagyis tökéletesen rájuk illik a 10-18 éves korosztály "kis 7/8/9" kifejezése. Elkezdenek énekelni, a dalszövegíró megérdemelne pár (millió) rúgást középtájra, a gyerekeknek pedig 20 egyest/20 ezer feketepontot énekből (minden évben). Aki meg azt állítja, hogy jó, annak meg egy beutalót a diliházba. Szerencsére már nagyon-nagggyon ritkán nyomatják. 

Danone reklám

 Egy halálosan régi (=2-3 éves) reklámról lenne szó. A reklám arról szólt, hogy egy éppmosttanultammegezeketaszavakat korú kislány dumál arról, hogyan lesz a Danone joghurt. Körülbelül:

Az én nadpapám cinálja a legfinomabb tejet, utána a calád szegít finomabbá cinálni a tejet ész utána apa elviszi nad kamionokkal Budapesztre ész ott nadon finci joghurt lesz belőlle. 

Mondjuk a beszédhibák elfogadhatóak egy 3-4 éves gyereknél. Meg jönnek az anyukák, hogy a kislány cuki, de a napi 55 Danone reklám után már mindenki másképp gondolkozik.

Old Spice reklám

Itt a nagy kedvenc! Az Old Spice reklámokat, mindenki úgy ismeri, hogy a fekete pasas ordítozik, hogy az Old Spice szuper-hiper-mega-tuti-király és olyanok leszünk, mint ő, ha használjuk a cuccot, bár aki rasszistákkal haverkodik, annak óriási trauma lenne, ha arra ébredne, hogy tökéletes hasonmása az Old Spice pasinak. De vannak azok a reklámok, amelybe egy kínai nyanya kornyikál arról, hogy a fia nem egy vesztes a régi fűszer miatt (aki tud valamennyire angolul, az talán érti, de a gyengébbek kedvéért a régi fűszer az Old Spice magyarul.). Az interneten a YouTube videók előtti reklámok nagyon gyakoriak voltak a 4 perces reklámok, amik nyilvánvalóan azért vannak itt leírva, mert ezzel kapcsolatosak, ott is a húzott szemű banya kornyikál. Régebben még azt is el lehetett mondani, hogy jó, mert a pali nem volt olyan állapotban, mint Voldemort akkor, mikor elpusztítják egy horcruxát. Utána jött az öltöző/zuhanyzó ahol ordítozott, hogy: - HASZNÁLD AZ OLD SPICE-T TE **** VAGY A S*****BE NYOMOM AZ ÜRES OLD SPICE FLAKONT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! HA AZ OLD SPICE-T HASZNÁLOD, MÁSNAPRA GARANTÁLTAN OLYANOK LESZTEK MINT ÉN!!!!!!!!!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! OOOOOLDD SPIIIIIIIICCCCEEEEEEE!!!!!!!!

Aztán jött a húzott szemű nyanya, hogy: Old Spice! Nézd most meg, mit csináltál. A fiamból szexi férfit csináltál. Old Spice.

De senki ne higgye, hogy ez a dal csak magyarul lett szar. Ez a hülye nóta direkt ilyen vacak. Nagyjából ennyi.

Finish reklám

Ez valami szőrnyű. Minden második szó az edények. Közben Forgács Gábor monoton stílusban sorol mindent, ami mosogatással jár, az esküvő, a válás, a szülés, a halál, az alvás (nem értem miért). És ez minden második reklámszünetben fellehető (ez a Cartoon Networkre igaz, márpedig az egy gyerekeknek szóló csatorna). Aki szerint nem idegesítő a normálisnál 60-szor több edény, edények szó, abban valamit nagyon félrenyomtak.

Egyszer csak vége kell lennie ennek és az itt van. Ha akárki szerint van olyan reklám ami nincs itt és nagy trágyadomb, akkor ne féljen leírni.

Szerencse és Balszerencse

  Az új Benyakovi első bejegyzéseként a mostani inkább balszerencsés életemből szeretnék pár darabkát leírni, bár pár szerencsés dolgot is le tudok írni. Igaz, hogy előtte sem voltam szerencsés fiú, de most már sokkal balszerencsésebb lettem. Mondjuk nem hinném, hogy túl sok embert érdekelne egy szerencsétlen közel 14 éves srác néhány története, de mondjuk az Egy Ropi Naplója is erről szól. Na kezdődjenek a történetek

1. történet: A kerti lámpa

  Ez a történet az unokatestvérem ötödik szülinapján játszódik. Börtönöset játszottam egy-két hozzám hasonló korú rokonnal és mikor a cserjék közül ki jöttem, átestem a kerti lámpán és az lehorzsolta a jobb lábszáramat. és egy úgy mondjam, nem kis méretű seb lett belőle, igazából most már egy heg, de ez már egy hónapja megvan (amikor ezt írom akkor 33 napja). Ennyi lenne ez a történet.

2. történet: Akadály verseny és az Országos döntő

 Ez a történet inkább 50% szerencse és 50% balszerencse. Május elején leadta a történelem tanárom az információt, hogy 1. lettem egy levelezős verseny megyei döntőjén, és az országos Szegeden volt. A döntő május utolsó szombatján volt, de reggel 8(!) órára kellett elmenni a Szegedi Sportcsarnokba menni, ezért úgy döntöttünk anyával, hogy pénteken megyünk Szegedre. A pénteki program viszont Akadályverseny volt gyereknap alkalmából(Az a jó kérdés, hogy ennek mi köze gyereknaphoz, szerintem a tanítás nélküli nap, vagy a csoki vagy cukorka lenne jó ötlet). Igazából ennek a lényege az, hogy két srácot kiválaszt, hogy fussanak és az osztály többi része meg feladatokat teljesít. Először is el kellett menni egy Budai úttól nem messze lévő helyre ahol egy földutas kereszteződés volt, a bal oldalon mező, a jobb oldalon erdő, előre felé pedig az autópálya, a futókat onnan kellett indítani és minden feladatnál megálltak, hogy majd a Minaret közelében lévő sportpályán ért véget a futás, az osztálynak az első feladat az volt hogy kötélen át kell mászni a fától pár lerakott ágig lajhármászásban és az ért egy pontot. Én voltam az egyik egy pontot szerzett, de amikor másztam feljebb csúszott a bal lábamon a nadrág és a kötél leszedte a bőrt a lábamról és elég nagy sebet hagyott a lábamon, ez nagyobb mértékben zsugorodott össze, mint a másik. A többi feladatra nem nagyon emlékszem. Az utolsó feladat zsákban ugrás volt és ott valaki kétszer elesett. Vége volt az akadályversenynek és a barátom azt akarta hogy vele menjek és majd leszállok Kelenföldön, de viszont az a 734-es csak a Bem térig megy, szerencsémre a jegy a 736-osra is jó volt és végül azzal mentem Budapestre, az út azonban véletlenül sem volt zökkenő mentes, mert még Érden egy tag ott szerencsétlenkedett, mert a buszvezető nem fogadta el a francia diákigazolványt és a srác 10 percig szerencsétlenkedett, míg végre leszállt, közben öregasszony végig sóhajtozott, hogy "Mit tököl ez itt ennyi ideig", "Mikor végez már". És a Kelenföldig már nem volt baj. Sikerült elérni (a jegyek megvétele után) egy InterCity-t (764 Paprika IC) ahol beültünk az egyik IC kocsiba és később tudtuk csak meg, hogy azokba a kocsikba helyjeggyel lehet csak leülni, ezért át kellett menni egy másik kocsiba, amiben nem volt légkondi és mindkét olyan fajta kocsiba tele voltak a fülkék. Egy ideig vártunk az ajtó közelében, míg két hely szabad nem lett az egyik fülkében és ott ültünk az érkezésig. A leszállás után bejelentkeztünk a kollégiumban. Egy ideig elfoglaltuk magunkat Szegeden utána visszamentünk a kollégiumba, az ágy kőkemény volt, nehéz volt aludni rajta és a kollégium sem volt nagy szám. Sok mindent elírtak nálam a bejelentkezésnél, egy évvel idősebbnek írtak le, a második keresztnevemet is elírták és kicserélték a telefonszámot anya szobatársáéval. A sportcsarnokban másfél órát kellett várni a megnyitóig utána elindultam abba az iskolába, ahol meg kellett írni az országost, miután minden megvolt hazaindultam anyával és 2 és fél órányi vonatút után visszaértem Budapestre és ennyi volt.

3. történet: Osztálykirándulás

  Június 1-én és 2-án voltam osztálykiránduláson Velencén. Negyed 10-re kellett kiérni Érd Alsóra és a 9:27-es zónázóval mentünk Velencére. Voltak csapatépítő játékok, és sárkányhajózás és fürdés a Velencei-tóban. Este mersz vagy mersz volt, ahol  egy összekevert löttyből kellett inni utána merni, nekem kellett a legtöbbet inni abból a vacakból, de én voltam azon kevesek egyike, akiknek nem fájt a hasa attól a cuccostól. Terveztük, hogy kidobóparty lesz és, hogy éjfélkor le jönnek ketten fentről és úgy csináljuk. Az egyik barátomnak épp azon a napon volt a szülinapja és éjfél után nem sokkal ketten lejöttek a szobánkba és elkezdtek ordibálni, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT!", felkapcsolták a villanyt, utána lejött az osztályfőnök és leszúrt minket. Én ezután próbáltam aludni, de az ágy tiszta kosz volt. A fürdőszoba maga volt a pokol és a padló is koszos volt. Az üvegajtóról azt mondták parás, mert amikor elmegy valaki az ajtó előtt, őt nem lehetett kivenni. Felkeltem az éjszaka közepén és a többiek egy része még mindig fenn volt. Mondták, hogy üljek oda hozzájuk, hogy ha bejön valami akkor biztonságban legyek én is, ezt azért mondták, mert éppen a paranormális jelenségekről és az ahhoz hasonló dolgokról beszéltek. Én is bekapcsolódtam. Nem sokkal később lefeküdtünk ténylegesen aludni. Másnap reggel csináld magad szendvics volt az étel, utána jött a soft-csúzli és még egy fürdés a Velencei-tóban, utána irány Gárdonyi (Ziegler) Géza (1863-1922) szülőháza. Utána irány haza.

4. történet: Vihar

  2014 nyarán voltam a Budakeszi vadasparkban, az ég be volt borulva. Úgy fél órája voltunk már a vadasparkban, amikor már elég hangosan dörgött az ég. Nemsokára elkezdett cseperegni az eső és egyre inkább esett, mindenki futott vagy kocogott a kijárat felé és lassan már szakadt az eső. Kimentünk a vadasparkból. Az eső szakadt és az ég nagyon dörgött. Az erdőben mentünk a kocsihoz az aszfalton és már alig láttunk bármit is, mert az eső beleesett a szemünkbe. Mire kiértünk a kocsihoz már bokáig ért a víz. Egy ideig vártunk, hogy csillapuljon az eső, utána elindultunk haza. U.I.: Nem rég viharban vártam a buszra és a szemembe esett a víz.

  Remélem tetszettek a történeteim, mert túl sokat nem tudok mesélni és remélem majd a későbbi bejegyzéseim.